|
1. |
|
|
|
|
Olyan vagyok, mint egy állat
Elvis, Elvis nem jobb nálad
Elvis, Elvis, mint egy állat
Nem jobb, nem jobb
Nem jobb nálad
Reggel az ember a kórteremben
Felül és érzi, hogy fél
Sehol a nővér a gyógyszerekkel
Ez rosszabb mindennél
Fölöttünk a csend
Alattunk a csend
Néma tanúk
Készséges lázlapok
Az ágyak alatt pokol
Az agyakon dobol
A végső állapot
Reggel az ember jó esetben
Felül és érzi, hogy él
Elvis táncol az életünkkel
Szebben mindennél
Fölöttünk a zen
Alattunk a zen
Kismadarak
És szelíd állatok
A mennybe jutottunk
Ezek szerint Elvis
A végső állapot
|
|
2. |
|
|
|
|
Hát végre itt vagy
Megfoglak, Elvis
Halálra marlak
A sintér elvisz
Tudom, hova
És te is tudod
Egy sötét szoba
Kertekre látok
Szellők, szavak
Lassú gitárok
Gyors gondolat
Virágok közt
Öllek meg téged
Mielőtt még
A kórház felébred
Mielőtt még
A sorba állnék
Reggeliért
Kávéra várnék
Mielőtt még
Az elhízott élet
Eltemetne
Megöllek téged
Ragyogsz a napban
Arany zakóban
Őrült vagyok
De jól van, jól van
Mielőtt még
A kórház felébred
Meg foglak ölni
Meg kell hogy értsed
Megöllek Elvis, megöllek Elvis, megöllek Elvis
Jól van
|
|
3. |
|
|
|
|
Minden lemez lejárt
Minden lejárt lemez
Elvis magára ismer
Hát élet ez, élet ez?
Nincs gitár, már szar se
Ráz csípőt, ahogy kell
Dagadt állat lettél
Egy elveszett ember
Eszeveszett ember
Eszeveszett ember
Lihegsz és kifáradsz
Látom rajtad, látom
Te is látod rajtam
Egyetlen barátom
Elvesztettél mindent
Én majd megtalálom
Belém tetoválták
Minden kedvenc számom
Bedobsz egy ötvenest
Bedobunk egy felest
Bármit eléneklek
Bárkinek, bárkinek
Elvisszel számoltunk
Ő osztott, én szorzok
Ő tántorgott tegnap
Én meg ma tántorgok
Műanyag poharak
Végestelen-végig
Nincsenek is sorsok
Csak félutak az égig
Jobb hülyének lenni
Basszátok meg, nem kell
Elvis majd beenged
Egy VIP-jeggyel
|
|
4. |
|
|
|
|
Elvisnek hiszek, félek kimenni
Szörnyek laknak minden piszoárban
Rám dőlő falak, rózsaszín vizek
Szörnyen félek ebben az új szobában
Vele lakom, ő fent én lent, így alszunk
Vele éneklem a ’Love Me Tender’-t
Olyan szépen egy lesz a hangunk
Hallani benne a morajló tengert
Csendes őrült, csendes társ
Szobanövény, szobatárs
Elvis itt van, mindig más
Meg ne basszál, el nem áss
De este félek szememet lehunyni
Mert Elvis őrült, ezt biztosan tudom
Félek, hogy megöl, félek, hogy megöl
Azt mondja, megöl, ha meg nem dugom
Szörnyűek az egyforma álmok
Belelátok én már minden apró résbe
Elvis párnája alá is belátok
Oda van rejtve az állat stihlfűrésze
Amivel lassanként szétszed majd engem
Kezemről egy ujjat, fejemről egy állat
Vág le és tesz majd be tesco-szatyorba
És a kukába dob darabonként ez az állat
Meg ne basszál, el ne áss
|
|
5. |
|
|
|
|
Néha azt hiszem, én vagyok
Néha látom, hogy csillogok
Néha jó rám a borruha
Néha van csak éjszaka
De néha csak fogom
És az arcába tolom
A telefonom
Hogy megint téged keresnek
És röhögök halkan
Ahogy Elvis panaszosan
Énekel hosszan a foglalt-jelnek
Mert mindig beveszi
És mindig beveszem
És bosszúból a padlóhoz szögezi a fejem
Elvis kibaszott addiktív
Egy drog, egy drog, egy drog, egy drog
Néha vagyok, aki vagyok
Néha nappal is felragyogok
Néha sokkterápia
Néha mentő visz haza
De ő sohase kérdez
És én sem kérdezem
Nehogy megint a padlóhoz szögezze a fejem
És mikor egyedül vagyunk
Ő is meg én is
Nem látjuk egymást, de mégis, mégis
Én hallom, hogy suttog
Mert megtört a hangja
Leül az asztalhoz és megragasztja
Néha mellé ülök csöndben
Néha látom a tükörben
Minden rendben, minden rendben
Elvist hordom a zsebemben
|
|
6. |
|
|
|
|
Nem iszom, van munkám (hát persze)
A nőm helyett is Elvis mos rám
Hol lehet a nőm, mondd, vajon hol
Elvis főz, mos, takarít és rakenroll
De esténként néha az jut eszembe
Hogy holnap a gépbe a ruhát én teszem be
És én főzöm meg a gázon az ebédet
Csak holnap már ne lássalak itt téged
Elvis, Elvis, elvitted a nőmet
Nagyon, nagyon, nagyon félek tőled
És ne mondd, hogy főzöl és mosol és főleg
Ne hidd, hogy pótolhatod a nőmet
És reggel mindig szétlövi a tévét
A nőmmel nem volt ilyen gond a végén
És belehamuzik a zongorába
És tudom, hogy ez is egy szar nap lesz máma
És kivágja az összes levegővételemet
Sose kapok levegőt én eleget
Elvis, Elvis, a nőm sokkal jobb volt
Hogy gyűlölöm, gyűlölöm a rakenrollt
De legalább nem iszom
És munkám is van (hát persze)
De legalább nem iszom
És munkám is van (hogyne)
Csak mikor hazamegyek este
Ne Elvis várna otthon
És ne ő tenné be
A ruhát a gépbe (hát persze)
És ne ő venné meg az összes élvezeti cikket
70 %-al kevésbé érzem férfiasnak magam
És a főztje is sokkal szarabb Elvisnek
Mint amit nekem ti most majd elhisztek
És adjál mélyet nekem a monitorba
Az egész életem egy kibaszott hangpróba
|
|
7. |
|
|
|
|
Éjjeli félfényben fekszem egy plüss Elvisszel
Mindenki aludni ment már, nincs, aki elvisel
A folyosón közelednek a baljós léptek
Aztán egyszerre kialszanak a fények
Mert ez az egész csak egy kibaszott kórház
Ahol mindig feltámadnak a hullák
És hiába fekszem szétcseszett vérképpel
És hiába játszom márkás piköppel
Mégsem kenhetem soha senki másra
Hogy eltemet a betegek magánmitológiája
Minden nap megváltoztatom a nevem
Hátha egyszer feljön és megkeres
Valaki, akit réges-rég ott hagytam már
Csak húzzanak el innen ezek a hullák
De ha hirtelen mégis online lenne
Inkább rohannék elkeseredve
Mint hogy bármit mondjak, bármit, bármit
Amiből kiderül, hogy ez az egész nem számít
Mert ez már csak a halotti tor
Mert úgysem vagy sehol, sehol
Inkább mennék pocsék verseket írni
Arról, hogy a magánfényt mennyit kell tükrözni
Hogy valaha végre közfénnyé váljon
Hogy ez az egész mégis mennyire nyilvános
Hogy mindenki feltámadt, és nincsenek mások
|
|
8. |
|
|
|
|
Elvisszel úszunk át Afáziába
Bárcsak ne lenne kibaszott hiába
Az egész, mert végig be nem áll a szája
Hogy mikor érünk már oda
Afáziába, Afáziába
Afáziában gonoszak a tárgyak
Gonosz szándékkal belénk látnak és
Rólunk beszélnek a gyógyszeres üvegek
Vajon a két szoba közül melyik az üresebb
|
|
9. |
|
|
|
|
Tudod, ha nem lenne ekkora szükségünk egymásra
Mondanám, hogy vigyük fel Elvist a padlásra
És hagyjuk ott és hagyjuk abba
Kiszámítva és készakarva
És ne menjünk fel soha megnézni, hogy van
Rakjunk rá dolgokat nagy kupacokban
Hogy ne gitározzon és ne énekeljen
Ne érdekeljen és már sose kelljen
Összerakni újra minden egészet
Vigye el ezt a balhét az enyészet
Legyen az övé és csináljon vele
Amit akar, hát én szarok bele
Hé-hó Enyészet
(Hagyjál már békén)
Vidd az egészet
(Hagyjál már békén)
Hé-hó Enyészet
(Hagyjál már békén)
Úgyis a tiéd minden a végén
És mikor az akarata szétszedte a falakat
És megöregedett, mint Jasszer Arafat
És megkeseríti az életünket
Fenn a padláson és néha olybá tűnhet
Hogy éjjelente lent dolgozik rajtam
És összerakja, amit én nem akartam
És itt hagyja nekem a vágyat, hogy máris
Hagyjuk abba ezt az abbahagyást is
Kis enyészet-hangon sír a fülembe
A tetőn keresztül is hallom csendbe
Hogy nekem itt mindig mindent szabad
Vegyétek le rólam a dolgokat
|
|
10. |
|
|
|
|
Minden nap egy újabb kávé
Minden nap lemegyek a Central Perkbe
De valahányszor lelöksz a lépcsőn
Már a székemen ülök és a kávémat iszom
És kurvára félek, hogy megöl ez az állat
És esténként félek a lépcsőn felmenni
Hátha megöl ez az élet, ahol
Minden nap ugyanolyan
(Millió nap)
Minden este újabb kávé
Tejjel, mézzel, cukorral kérném
Fel-le, fel-le minden lépcsőn
Ott ülök már minden vécén
Kurvára félek, hogy megöl ez az állat
Mindig elalszik minden kávén
Nézi magát minden tévén
És kurvára félek, hogy megöl ez az élet
És kurvára félek, hogy
|
|
11. |
|
|
|
|
Sosem ittam még eleget
De Elvishez képest jól vagyok szerintem
Néha csak üvölt reggeltől estig
El innen, el innen, el innen, el innen
Sose szedtem be mindent, amit kellett
Szerintem Elvis ellopta a többit
Kigyógyul ő az én bajaimból
Minden kapszulát viszkivel leöblít
De a szíve, a szíve
Nem bírja mindezt
Vagy az agya, ki tudja, mindig elfelejtem
A szíve, a szíve
Az agya, az agya
Megint eltűnt az esti Leponexem
Nem segít ezen a meditáció
Elvisnek már csak a medikáció
Az enyém, az övé
Nem számít az sem
Előremegy a sorban, hogy mindent bevehessen
Mert sosem volt még elég
Olyan, mint a szex
Mindig elfelejtem, túl sok Leponex
Sose láttam még eleget
Elvis meg szerintem hallucinál
Van, hogy a kávéscsészémre meredve
Nincs halál, nincs halál, nincs halál
Hajtogatja, mint a papírszalvétát
A konyhán, amikor oda van beosztva
Bármi bajom van, beveszi a gyógyszert
Meggyógyul ő és sose gondol rosszra
De én félek, én félek
Nem bírom mindezt
Talán halál mégis van asszem
A szívem, a szívem
Az agya, az agya
Megint eltűnt az esti Leponexem
Valóság ez vagy hallucináció
Nem elég ide a kommunikáció
A szíve, az agya
Az agyam, a szívem
Valami baj van, mert én egyiket sem érzem
És nekünk itt muszáj
A kávé és a szex
Az étel, az élet, a túl sok Leponex
|
|
12. |
|
|
|
|
Oda visz vissza ez az egész itt mostan
Mikor a vécécsészében aranyat mostam
De sose volt semmi
Nem volt mit tenni
A mosógépnél lehet aranyat venni
De Elvis mégis visszaküld reggel
Hogy próbálkozzak csak új módszerekkel
Mert ő tudja, hogy ott van
Pontosan ottan
A vécébe tegnap is aranyat dobtam
A víz alatt már eltűnt a vége
Hozd vissza a fényre, vissza a fényre
És hiába mondom, hogy ne beszélj félre
Csak nyomja ugyanazt, hogy vissza a fényre
Minden nap bezárkózik, ha hagyom
Az aranyon ül, az aranyon
Lassan belehülyülök, hogy sose találom
Ott, ahol kéne
Pedig keresem én, de
Az arany az nem jön vissza a fényre
Oda visz vissza ez az egész itt engem
Mikor a szart a vécécsészére kentem
Elvis meg erre
Megveregette
A vállam és a kefét a helyére tette
Látom, már érted
Aggyal felérted
A szarom is könnyen aranyat érhet
Már minden klappol
Ha nem haragszol
A seggedbe dugd fel az aranyad akkor
De mielőtt még az ajtót rácsapnám
Elkéri az utolsó cigarettám
Arany Marlboro meggyullad végre
És mehetek vissza a kibaszott fényre
Mindig ez van, gondolom halkan
Egy szál cigi nélkül sétálni a hallban
És elszaladni, mielőtt kirobban
A vécét ugyanis eldugítottam
Amikor Elvis a csikket lehúzza
Az a sok arany mind visszajön újra
Az utolsó arany Marlboróm vége
Is feljött a fényre, vissza a fényre
Vissza a fényre, vissza a fényre
Vissza a kibaszott fényre
|
|
13. |
|
|
|
|
Egy verset hoztam
A szobatársam írta
Aki folyton táncol és gitározik
Hát bíráld meg
Mondj valamit mostan
Elüldögélek addig csendben itt
Mert te vagy
Aki megmondja mi a jó
Te vagy kritikus, aki felemelsz
Te vagy, aki majd sztárt csinálsz Elvisből
Te ösztönösen érzed, kinek mi kell
Hát kanonizálj
Baszd meg, kanonizálj
Kanonizálj, kanonizálj
Kanonizálj, baszd meg, kanonizálj
Kritika a nőnem
Kritikus a hím
Aki esténként meghág minden kritikát
Ó, milyen mennyei
Szado-mazo buli:
A háttérben szintaxis veri szemantikát
Kritikus tömeg
Kritikus sebesség
Kritikus kritikus, kritikus állapot
Hát istenem
A kritikus is ember
Csak mi vagyunk kis műanyagállatok
Kanonizálj
Baszd meg, kanonizálj
|
